A múlt héten azthiszem elvesztettem két távoli barátot. Nem ápoltam úgy a kapcsolatot ahogyan kellett volna, de nem miattuk...én ilyen vagyok. Azthiszem...hogy ha nem mondom, akkor is érzi minden szerettem, hogy fontosak nekem. Hát kiderült,hogy nem. Majdnem egyszerre "mondtak fel" nekem...( nem válaszoltak a levelemre, üzenetemre) annak ellenére, hogy nem is ismerik egymást.
Már a hétvégén megfogalmazódott bennem egy levél nekik...de a hétvégék alkalmatlanok a magányos levélfogalamzós gépelésre...így csak ma öltött testet. Elküldtem. Nem várok választ, szerintem nagyon megbántottam őket a figyelmetlenségemmel. Sok barátom van, akikkel már elfogadott ez a havi egyszeri mivanhogyvagy?-viszony, és egy-egy találkozáskor ugyanonnan folytatjuk a dolgot, mint amikor elváltunk. Azthittem ez mindenkivel működik...hát nem. Nekik több figyelem kellett volna...tudom is miért. Egyikük kicsilánya down kórral született és pont egyszerre szültünk, egy kórházban. A másikuk egy ereje felett teljesítő háromgyerekes fiatal anyuka...aki nővéreként tekintett rám.
Én csesztem el.
Már a hétvégén megfogalmazódott bennem egy levél nekik...de a hétvégék alkalmatlanok a magányos levélfogalamzós gépelésre...így csak ma öltött testet. Elküldtem. Nem várok választ, szerintem nagyon megbántottam őket a figyelmetlenségemmel. Sok barátom van, akikkel már elfogadott ez a havi egyszeri mivanhogyvagy?-viszony, és egy-egy találkozáskor ugyanonnan folytatjuk a dolgot, mint amikor elváltunk. Azthittem ez mindenkivel működik...hát nem. Nekik több figyelem kellett volna...tudom is miért. Egyikük kicsilánya down kórral született és pont egyszerre szültünk, egy kórházban. A másikuk egy ereje felett teljesítő háromgyerekes fiatal anyuka...aki nővéreként tekintett rám.
Én csesztem el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése