Nem vagyok formában, de nem akarok nyavalyogni. Az agyam megint rövidre zár ha kell, ha nem.
Hétvégén megvolt a szülinap, és jól is sikerült. A szombat délután a
buliig lényegében arról szólt, hogy az uram NE legyen itthon. Ebben
voltak segítőim. Egyikőjük feltartotta fél 1-től fél 5-ig mondvacsinált
teendőkkel, segítségkéréssel, aztán pedig a húgomékhoz átmenekített
gyerekért kellett mennie a szomszéd faluba, ahol szintén etették,
itatták, szóval tartották mígnem zöld jelzést küldtem esemesben.
Mikorra hazaértek, már itt volt a nép java, szépen megterítettünk az
udvaron és rotyogott a hallé is a bográcsban. Ajándékot és nem vettem
igaz, mert a készülődés önmagában felemésztette a 15e Ft-os
kajajegyemet...de a szervezésemnek köszönhetően nem ajándékokat kapott
hanem pénzt, és ebből tegnap meg is vehette a STIHL vágyát.
A tortát én csináltam és emellett volt még egyéb leírhatatlanul
finom házisüti kupac is emeletes élvezettel, madártej tortával és
gesztenye bombával.
A pálinka kopott, a hangulat a fiatal emberek körében emelkedetté
vállt, de a jóízlés határás persze senki nem lépte át :) Finom kis
danolás, élcelődés, majd a gyerekek által prezentált "ÁKOS koncert"
zárta fél 10 körül az estét.
Elégedetten bújtam aznap ágyba.
Nem úgy tegnap. Anyám! Minden héten egyre durvábban kell
szembesülnöm az emberek szegénységével és a foszladozó szociális
hálónkon befújó széllel.
Tegnap az egyik ügyfelem (két gyerekes) mesélte el azt nagy örömmel,
hogy az egyik boltnál kidobtak egy káposztát, ami csak alig volt rossz
és hogy ő azt hazavitte. Meg hogy a lakótelepen milyen jó dolgokat
dobnak ki az emberek, most is talált a kislánynak kidobott origi
csokinyuszikat... (Ő egyébként jelenleg munkanélküli, a férje beteg de
korábban egy állami cégnél dolgozott tisztes pozícióban, míg le nem
robbant...)
Én ezt nem tudom elfogadni. HOVA jutnak még az emberek?! Hova KELL jutniuk még?
Aztán van egy másik idős pár akik a számláik tengerébe fognak
belefulladni. Hiteleik sorra bedőlnek, kikötéssel fenyegeti őket a
szolgáltató...minden kört végigfutottam már ami eszembe jutott...a
neuronjaim zsizsegnek a feszültségtől.
****
Más.
A múlt héten apánk hazahozott három SPORT szeletes papírt, mert
nyert egy-egy kis csokit vele. Rötyögve mesélte, hogy a kollégája milyen
paprikás volt amikor Imi sorba nyert, ő pedig nem. Na, tegnap vettem
négy nyerő csokit, hogy teszteljem a ráérző képességét. Kiterítettem
elé, a gyerekeket türelemre intettem (Csssss! Most apa épp válogat!), és
neki támasztottam a feladatot: HA van a négyből egy nyerő...válaszd ki!
...szerintetek? Sikerült neki. Azt hiszem az orra alá dugok egy doboznyi kaparóst hamarosan, hogy válasszon abból is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése