Kezdődik
megint a békahullás. Reggel eléggé agymosott állapotban merengtem magam
elé, majd az idő fogytával egyenes arányban a tempóm is felgyorsult.
Ebben a pörgettyű mivoltomban csörtettem (volna) be az irodámba
zárkattintás után, amikor ismét egy kétéltű hullott alá a műanyag
ajtóról. Brrrr. Ez a tavalyi tapasztalások emléke mellett is undorító.
Egy éve ilyenkor még nem dolgoztam, nem számítottam nyár vége előtt béka szaporulatra a nyakamban...inkább az aranyeső, jó?
Elodáztam a mai vidékes napomat. Holnap a nevelésibe megyek a
pszichológus csajszihoz, először párszor ugye velem beszélget aztán majd
az Imikével is. Remélem lesz kézzel fogható értelme a végén a dolognak.
Jájj. Korán reggel a melóhely melletti utcából jövő ordítozásra
kellett ideérnem. Van itt egy háromgyerekes anya, akinek vannak ilyen
magasfrekis megmozdulásai. Ilyenkor aztán nem kímél se Istent se
embert... PONT ilyen okok miatt vesztem össze emberemmel pár napja,
amikoris kiborult bennem a bili, hogy a gyerekekkel apróságok miatt is
üvölt. Nem káromkodik, de a maga 130 kilós 190cm ből kiszakadó
baritonjával megzengeti a környéket. Párszor már rászóltam hogy -NE! De
aztán legutóbb már leosztottam én is a lapokat, és azóta kicsi durci
van. Majd megnyugszik, mindenesetre remélem visszavesz legalább ő a
frekiből, ha már ezt az anyaállatot (...ööö anyatigrist) kell itt
reggelente hallgatnom. Én is sokszor türelmetlen vagyok, de rám inkább
az jellemző hogy előszőr legalább ötször szépen kérek...és FOKOZATOSAN
tekerem fel a hangerőt.
Ha egy összevizezett naciért még a hernyókat is leordítjuk a
fáról...akkor milyen eszközünk marad ha tényleg baj van?! Nem kell a
gyereket ijesztgetni kérem! Punktum.
Szvétyity szonce :) Ez már önmagában simizi a lelkem. Mosolyt fogok vésni a fejemre és csak azért is JÓ napom lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése